Itt ülök, fejemen a fülhallgató, amibe nem szól semmi...ég pár lámpa körülöttem, de olyan sötét van még így is, hogy alig látok a gondolatoktól. Reggel még volt időm a SpongyaBob-ot megnézni, aztán fel is öltöztem, majd bekaptam pár palacsintát és elindultam a felhős-esős…

Rájöttem, én sokszor semmit nem tehetek még akkor sem, ha nagyon szeretnék. Nálam is létezik egy magasabb rangú tényező, ami néha helyettem irányítja a dolgokat...és tehetetlen vagyok ellene...Én

Az igazság az, hogy szerda óta eléggé kivagyok...mostmár jobban vagyok, ez köszönhető annak, hogy eldőlt a holnapi programom, és végre látom barátnőmet. Aki nagyon hirtelen eltűnt most, és megint jöhet az aggódás, hogy mi történt. :(Annyit írok már msn-en, hogy lassan…