Azért néztem a sorozatokat (Tuti Gimi, Szívek Szállodája...), mert jó volt látni a fordulatokat, eseményeket. Én is erre vágytam. Döntésekre. Arra, hogy választások között lehessen eldönteni: mi jó, mi rossz. Most megkaptam. Sokfelől kell jól döntenem, sokfelé kell kiadnom magamból válaszokat: és ezekre mindenki úgy reagál, ahogy akar. Ahogy tud.
Annyi mindent kell csináljak, de sajnos csak 1 van belőlem. Egyetlen egy, és nem biztos, hogy a legjobb énem tükröződik vissza belőle. Nem mindig látszik mit érzek, bár ezt sokszor hangoztatom, vagy mutatom. Ez nem elég. Éreztetnem kell a körülöttem lévőkben a hangulatomat. Suliba sokszor teszem ezt. Máshol is kéne Peti...

Még sajnos nem tudok semmit. Bizonytalan vagyok, mint a kenyér, meg a gáz ára, de remélem kétségem alaptalan, és visszatérek az utamra. Majd kiderül...
Hagyom: hadd follyanak az események egy kicsit nélkülem. Aztán: még az is lehet abbahagyom az írást. Nem akarom, de ha bekövetkezik félelmem: az lesz.
Utána még ott a lehetősége annak, mi a valóságban is bekövetkezhet: minden rendbe jön.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.