Az ember nem 1ik napról a másikra válik felnőtté. Úgy gondolom, attól lesz valaki felnőtt, hogy amit gondol, azt ki tudja mutatni tudatos cselekedeteivel. Nem amit érez, hanem amit gondol. Ha jól számolok, amióta 2009et írunk, azóta tudatosan cselekszek. Viszont nem mindent mutatok meg magamból. (perverzgondolkodásRulez) XD
Viccet félretéve, csodálkozok rajta, hogy még ilyenkor is a hülyeségen jár az eszem...
Pedig jelenleg nem áll valami fényesen a helyzetem. Még akkor sem, ha nagyon úgy tűnik. Bármit is teszek, én rosszul járok <oké, ez nem zavar, leszarom>,
de mást is megbántok, akit nem szeretnék, pedig semmi rosszat nem tett.
Úgy voltam vele, hogy inkább én szenvedek, minthogy másnak rossz legyen.
És ezek nem üres szavak. Az, hogy visszakapom-e valaha egy részét is ennek; nos, szerintem vagy már visszakaptam, vagy folyamatosan kapom, mert annyira tragikus nem történt velem, csak nagyon sok rossz. Ez konkrétan engem nem izgat, túlélem, de most, hogy megbántok valakit, ez nem így lesz. Igazából foggalmam sincs, mi lesz.
A végét tudom: én leszek a balfasz, és meg is bántok 100% valakit. Azt, hogy mikor és mennyire: ez tőlem függ. Semmikor és semennyire nem akarok megbántani senkit.
Ezt azonban már most bebuktam. :( Mélypont következik. Érzem.

Ami miatt az egész történik, arról még nem beszéltem.
Talán mert semmit nem tudok beleképzelni a jövőbe?
Lehet, hogy sokkal jobb lesz. Nekem. Másnak viszont rossz.
Nem fogok saját magamnak jót tenni azzal, hogy másnak fájdalmat okozok.
Pedig az ösztöneimre kell hallgassak. Mindenkinek az ösztöneire kell hallgatnia.

Az a szív, mely sokat szeret, sokat szenved.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Rendben, ezt most találtam. Igaz rám. Elfogadom, rendben van. Nem tehetek ellene semmit. Ilyen vagyok. Mondták már sokan. A világban már jónak lenni is rossz?

Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő.

Müller Péter

Az idézetek nagy részével nem értek egyet, most azonban azokat válogatom be, amiknek igazat adok. Fél év telt el egy fájdalmas pont óta az életemben,
azóta is érzem a nyomát. Talán ez örökre így marad? Kitudja...

Nagyon remélem zavaros életszakaszom véget ér,
most azonban egy időpróbát kell kiálljon két szív,
melyek talán már hosszú idők óta egymáséi...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.